Be sem merem vallani. Magamnak. Az egész hiányérzetet, a halkuló nevetést, az elköszönés kozmetikázhatatlanul szívtelen szavait.
A korgó gyomor lélek-megfelelője. Az utolsó szó jogán marasztalom. Arcokkal, mozdulatokkal, csenddel és erőltetett sírással. Utóbbi csak a hatás kedvéért. Igazi, minden maradék tétet középre lökő mondatok jönnek. Nem marad lap az ingujjban, vagy a combok közé szorítva. Minden megmutatva, minden ott hever az asztalon.
Utolsó játék, győztes nélkül lépve a fogashoz. Szomorúan, beletörődve. Farzsebben a fontosabb mondatokkal, csoszogva, motyogva a teliholdban. A kövön koppanó lépések az idő múlásába kontárkodnak. Most is távolodik. Milliméterenként mászik az éjszakába, kikerülve a közvilágítást és a bizarr csillagfényeket. Közben érzem, hogy visszaszámolok. Csak magamban, titkon, fojtottan.
Elég ma ennyi a győzelemhez? Szerencse és bölcs hazardírozás.
Viszontlátás
2009.12.03. 00:51 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet búcsú éjszaka telihold szigetek viszontlátás elköszönés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr341570307
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
