Akkor írta, hogy elmegy. Emlékszem kánikula volt, és éppen ásványvizet ittam. Langyos volt és enyhén szénsavas. Nem esett jól. Csak néztem az üzenet digitálisan megformázott betűit. Azokat a lehangoló pixelbe fojtott sorokat. Örültem, hogy most boldog. Furcsa volt, hogy mégis bánkódom, hogy jobb lett volna, ha marad. A sok jókívánság és együttérzés után valami kudarc vájta hiányérzetem támadt. Valami apró, halovány, önmagam előtt is szégyellt félelem. Félelem, hogy valami elveszik, most igazán véglegesen. Hogy hol volt az a pont? Hol volt az, amikor tudod, ott vagy a tetőponton. Egy színműben, amikor még minden jóra fordulhat, amikor eldől a történet további sorsa, amikor elágazik dráma és komédia. Amikor sárga köves út, vagy sötét, kacskaringós sűrűerdős ösvény...Amikor a főhős botlik, rossz döntést hoz, illetve bebiztosítja saját boldogságát. Sajnos nem tudom a választ, akárhányszor is kérdezem magamtól, már évek óta. Nincs válasz, se válasz, se elágazások, nincs vége felirat sem. Csak állsz tétován, állsz, mint egy festményen, valami expresszionistán, ahol minden nyugtalan körülötted, minden csupa düh, vagy felkavaró ordítás. Ahol a színek egymást gyötrik, összezárva egy életre, s te a harc központjában, olajból megformált prométheusz...
Tudom, hogy megint igazad van. Mit érnék a válasszal? Mi változna? Most a válasznélküliség, akkor pedig a válasz gyötörne. A tudat, hogy elmúlt a tetőpont, hogy a dráma lecseng, s nekem már csak a mérgezett tőr maradt, végül jöhet a függöny, taps, és aztán felhajtják a székeket.
Lehet, hogy még nem is volt tetőpont, lehet hogy oda még fel kell mászni, el kell jutni. Cselekedve, leizzadva, hörögve, vagy csak néhány halk szóval felkínálva. Képtelen vagyok rá, tudod, hogy képtelen vagyok! Elfáradtam, mielőtt oda eljutottam volna, maradt a gratuláció. Maradt a koccintás veled, maradtak bölcs szavaid. No meg marad a hit, hogy mikor odaérek, akkor tudni fogom, hogy most kell, hogy itt jön a nagymonológ, ami után változás áll be. Ami után dőlt betűbe szedve, komédiát rejtve fogalmazódik a pozitív kifejlet.
