Szigetek

Szövögesd, néhány könnyel, meg egy kis homokkal. Karcoló szemcsékkel, csillogó ékszerfénnyel. Távolabb jutsz, egyre több dolog válik élessé. Minden mondat és minden gesztus bölcsebbé tesz. Meggyőződés minden négyszemközti párbeszéd. Még csak ki sem kell mozdulni, csak töprengve ülni, bevackolva egy kényelmes és puha fotel biztonságába. Szavak peregnek, egyszerű szavak, szépen libasorban egymás után. Te pedig csak szövögess, láss tisztán, egyre tisztábban, egyre szélesebb mosollyal! Halántékdörzsölés, nagy sóhaj jelzi az elszántságot. Hajsimítás és egy korty hideg ital. Csak húzod az időt, miközben már látod a következő mozdulatot. Látod a körülötted lévő embereket, látod zavarukat, látod a tehetetlenséget. Látod a fáról lehulló almát, s a bénult kart, mely nem nyúl utána. Zavart grimasz, biztos csak a napfény miatt. Mit kezdesz majd a hatalommal? A hirtelen szerencsés kincstalálással. A megismert törvényekkel, a titkon övező szeretettel. Vissza ne élj, mert fejedet veszik!