Mintha minden keresztben kacsintana. Fejre állva, cigánykerékből lendülve, villanó jégszem a tincsek mögül. Suhintásnyi idő az érintésre, elkeseredett ujjbegyek. Gyulladás és bőrkeményedés. Ennyi nem volt elég.
Palettára könnyezem, félhalott ecsetek vígasztalnak, miközben halálukat kívánom. Mert én már elfutni nem tudok, nekem már itt kell maradni. Győzni valami több hadszínteres küzdelemben, felderítve minden összeesküvést, szívtelenül és időt nem sajnálva. Olykor gyilkolni kell, torkot elvágni, fejet leválasztani. Egy mozdulattal, szemrebbenés nélkül, mint a csirkét. Félredobni, hogy kivérezzen, hogy szaladjon még egyet nyakából a fűre pumpálva életét. Így gyorsabban vége lesz, minden annyira megváltozott, a talaj ugyanaz, a talp teszi a dolgát. Csak eltűnt a kékeges börtön, nincs hangzavar és ivászat. Küszöbén a másvilágnak, már gondolatok sincsenek, káoszban a megoldás, rohanás a megmaradt oxigénnel, a végtagokba fojtott maradék ingerrel.
Apró kerek szem keresztben kacsint, véres toll díszíti, mosolyát felitta a vöröses fű.
Nem akarok veszíteni, de képtelen vagyok gyilkolni, majd megoldjuk máshogy.
Csirkemód
2009.10.09. 16:31 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet csirke halál vér gyilkosság szigetek
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr601438944
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
