Magasra feszíts! Kötéllel és szegekkel. Majd súgom a mértéket és a ritmust. Lendíts nagyot, hogy a könnyem is kicsorduljon. Hogy délibáb ringasson. Ott a horizonton, a kékbeforduló hegyek között. Mindenre mosolyt dobni a fellegek közül. Simogat az élet vége, mennyire kellemesen fanyar, néhol édeskés. Több mint megható. (Hát ezt nevezik irigységnek.)
Vér és izzadtság, sajgó bokacsontok. Minden a kompozíció része, egy tökéletesen sikerült kísérleté. Egymásra borulás és lüktetve lélegzés. A bőr fakulása, a férgek percenése és izgalma.
A kezem jobban feszítsd! Bírd szóra az ínt és az izmot. Minden rólatok árulkodik. Csodállak benneteket.
Ne mondj imát, ne vess keresztet, köpjél le, taposs meg! Nézd a sebeim, s hatványozd számait!
A haldokló sejteken keresztül jutok a mennybe. Utolsó, fáradt köhögés, erőtlenül alágördülő izzadtságcseppek. Kerülőutakon járnak, sóznak, párolognak.
Én már csak a halálban hiszek, másra nincs is szükség.
Megváltás
2009.11.20. 00:04 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet halál megváltás messiás szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr331538445
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
