Mint egy király thesszáliából...
Megküzdve minden egyes visszacsorgó mondatért, a sorok csipkézett szélein csodálva a feladat hatalmas méreteit. Eléborulva, tisztes rettegésben, szemet olykor lehunyva, érintve csücskét, hogy bizonyítsam ébrenlétem.
Fészkelődve, kényelmetlenül, a fogást kutatva, szervezve fejben a tökéletes taktikát, a végre sikert biztosító mozdulatsort. Megnyugtat az elmélet hibátlansága, a közeli, tettekben gazdag jövőbe vetett hit. Olykor már érzem, hogy motoszkál, halkan, ritmus nélkül, véletlenszerű periódusokban. Rigó az avarban, kapar s kincset keres. A remény van itt. Reszketve, megrezzenve, elrepülve illegette magát egy kifújt, fáradt levegővételnyi időre.
A jel volt talán, a tetthez tartozó begépelendő jelszó, a csatába hívó füstjel, pukkanó startpisztoly. Újabb próba, újabb taktika, bizakodással rajzolt haditerv.
Vicsorgás, nyakon feszülő erek, egy nyikkanás az elmozdulás előtti utolsó pillanatban.
Most talán sikerül.
