Mert a némaságra nincs bocsánat. Mindenre van, de erre az egyre nincs. A szívtelen hallgatásra, miközben mindent pusztulásra ítél. Remegő ajakredők, vízesés szemek. Hullámzó áhítat, botorkáló sötétség. Nem találom a párnát, mely az igazit rejti, az álmot mesélő tollas…