Mindig az eső. Mindig az eső szegi kedvét. A hajnali ereszkopogás utáni szürke reggel.
A lehangoló első éhségingerek, a hideg talp érzése. Csalódottságát a cseppes ablak mögé rejti. Hatalma mit sem ér most, gyengén és naivan görnyed az ég felé.
Évszázados magány öleli a falak között. Az állott levegő beeszi magát a bőrébe is. Naphosszat lélegzi, észrevétlen a változatlanság. Melegíti, máskor fejfájással gyötri. Meglangyosítja a pohárban álló tegnapi vizet. Az illatok megöregszenek, összefonnyadnak a plafon közelében. Mindent a víz irányít, a ritmusa, dőlésszöge, az összetétele.
Vannak bátrabbak, kényszerű hősök. Felhajtva a kabát gallérját, reklámszatyrot fej fölé emelve lépdelnek kecsesen. Esernyők forognak, lüktetnek végig a járdán. Megannyi elrejtett arc, száraz, mosolytalan fejtető.
Apró karikákat rajzol a tócsák felszínére minden hulló csepp. Megnőnek, összeérnek, szétszakadnak. Hipnotikus tánc a mocsokban, észrevétlen, monoton játék.
A gyávaság szárazon tart minden pillanatban. Felhőről felhőre terjed a hír, nincs visszaút.
Reggeli eső
2010.04.19. 08:48 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet reggel eső hős melankólia gyávaság szigetek impresszió
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr951933383
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
