Hát ti mindannyian? Ahogy itt vagytok körülöttem. Hallgatással árultatok el. Szépen lassan, kevés szeretettel öltetek. Feltűnés nélkül, csendben székeiteken ülve.
Tétován, nem megbántva forgatjátok hátamban a bökőt. Itallal kínáltok, mikor nem szomjazom, kenyeret törtök teli hasamnak. Elromlott minden. A közös nyelv, az évek lerakódásai és gyűrűi. Fakuló párbeszédek, közösen áthallgatott csillagszámolós éjszakák.
Emlékek maradtak, túlszaturált, egyre kalandosabb képek és mozdulatok. Egyre rövidebb párbeszédekkel, sok nevetéssel. Ezeket megtartom, s így vonulok. Büszkén, sírban is egyenes háttal, naivan veszem a levegőt. Perverz feltámadást tervezek, belekontárkodva a gyászba, mutogatva és leleplezve, mint egy gyermek. Kicsinyes bosszúvihogások közepette. Mert ezt így nem szabad, mert ez így a másvilágon is kiábrándító.
Fennkölt árulás, udvarias bocsánatkérés. Neszeneked.
Valaki elárul...
2010.08.17. 00:21 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet barátok búcsú barátság árulás barát szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr532226940
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
