Indul a kaland. Felöltöm a hősálarcot. Villámgyorsan öltözöm, senki sem láthat. Az ajtót kettőre zárom, biztos ami biztos. Aztán irány a légtér. Környezetkímélő kondenzcsíkom kikerüli a pillangókat is.
A bőség zavara jellemzi munkám, kihízom a nyolcórás munkaidőt. Este aztán palástom a sarokba hajítva - nem gyűrődő - dőlök a karosszékbe. Egy pohár langyos vaníliás tej, máskor egy üveg erősebb. Olvasószemüveg és szobapapucs. A halaknak még egy kis szárított tubifex.
Holnap majd kezdődik minden elölről. Várnak, elvárnak, kivárnak, megvárnak. Nincs más választásuk. Nincs más választásom. Mi miért nem megyünk sosem nyugdíjba? Egy utolsó világmentés, búcsúbuli, szakszervezeti ajándékcsomag, gratuláló, izzadt kezek.
Aztán kezdődhet a virágültető hobbi, a macskatartás. Súlytalan újságolvasás, kezdve a képregénnyel. Vizet a vízforralóba, kamillatea és pirítós. Zsebkendő a kinyúlt kardigán zsebében.
A világ szépen lassan megöregszik a hátam mögött.
Hős
2011.03.03. 09:44 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet világ hős hobbi öregség nyugdíjas szigetek megmentő
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr22706469
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
