Az idő lassan eltelik.
A sarokban a pók
hálójába rakódott por
is várja seprű-végzetét.
Meglátsz fotókat,
Gyermekekről, akik
Elárulnak, akik
Mesélnek arról,
Milyen voltál, s
Miről álmodtál
Villanyoltás után.
Tükörbe nézel, s
A fotók eltűnnek.
A gyermekek arca
fejedbe vésődött már.
Zokognak, bömbölnek
ráncaidon.
Hajad szánalmas
színtelenségén.
Ujjaid remegésén.
Fogaid állapotán.
Kínoznak, belülről karmolnak,
Toporzékolnak.
Álmaikat lefestve,
rajzaikat összetépve
elefántléptekkel dübörögnek.
Leköpnek, s sóhajtoznak.
