Egy almamagból teremtem újra. A barnuló csutkából piszkálom ki, miközben fogaim közé szorult héjdarabokat simogatok nyelvemmel. Az élet fája lesz, a visszafordított időé, a végtelené. A megfiatalodásról szólnak majd a naptárban szereplő napok.
Csírát szül magából, lassan felszínre törve az édes napfényt áldja, mint csillogó, sűrű lépes mézet. A zöld hajtás megkeményedik, törzzsé öregül. Évgyűrűk követik egymást, s a virágzások virtuózan izzadják az újabbnál újabb színeket. Szirmok hullnak, s a porzás véletlenszerű mutatványai biztosítják a túlélést.
Gyümölcs érik. Lassan hizlalva a csutkát, húst építve önmagába, hersenő, fröccsenő gyümölcshúst. Sütkérezve, arcát nekifordítva várja a krisztusi kort, az újjászületést, a leszakítást, a harapásokat, levének buggyanását, a kiszáradást, megbarnulást. Aszott maradványa sorsszerű rothadásnak indul, csak néhány mag fénylik az avarban.
Éhség a sors, a fogak ostor.
Alma
2009.11.24. 08:20 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: alma élet teremtés megváltás szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr711548124
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
