A felgyorsított képsorok sarkaiba kapaszkodom. A szemcsés, fekete-fehér kockák lyukas, keretes széleit markolom. A zajos, mosott háttérben csíkot húznak a fények. Fehéret a neoncsövek, szürkét az irányjelző, és a közlekedési lámpa. A járda pocsolyái szaggatottan követik egymást. Megannyi fekete lyuk, megannyi csábító dimenzió. Beleugrani elszorított orrcimpával, erőből lehunyt szemhéjakkal. Sípoló levegővétel, hatalmasat harapva a semmibe...dagadó pofazacskók, összegyűrődött ajkak. Elmaradó toccsanással landolás egy új mozgóképen, kevesebb szemcsével, fakó színekkel.
Tüsszentéssel jön néhány új árnyalat, a szürkéből néhol pasztell lesz. Bátortalan, színekről verselő harmonikus sápadtság. Szebb napokról álmodva ízlelem az összeolvadó környezetet, az elbújó alakokat, az el nem piruló arcokat. Csak a mindig őszinte éjszakát várom, tágult pupillákkal bambulok, gyermeki kacajjal nyugtázva az olykor felszisszenő, vibráló aranyfoltokat.
A szél szavakat hord a bozótból. Megrázom magam, s legyintek.
"Átmeneti elegancia."
Átmeneti elegancia
2009.12.22. 17:58 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet fehér éjszaka fekete szín pocsolya dimenzió szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr391616318
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
