Napok maradnak megfogalmazatlanul, eltűnve valami elfelejtett múltnak csúfolt masszában, fortyogva magába fojtva újabb és újabb perceket. Rettegni sincs idő, későn jött felismerés fordul hátra, kővé dermedve a látványon. Bugyborékoló, szürke órák, alvás és séta között. Súlytalanul, üzenet és szenvedély nélkül hagyom pusztulni. Meg sem érdemlik a mentést, kisujjamat sem mozdítom. Várom a bevésendőt, szavakat, táncoslábú délutánokat, melyek mosolyt morzsolnak egy öntudatlan pillanatban.
Ezeknek most veszni kell, üresjárat, fölösleges forgások a tengely körül, napi kétszer elvörösödő tűzgolyó, felhők végtelenszámú kombinációja. Csapadékok, káros ipari gázok, ajtózárak kattanása. Meghallott párbeszédek, télikabáttal harmonizáló sálak és csizmaszárak.
Minden lassú örvényben végzi, a szürkületbe kiált, küzdve egy tizedmásodpercnyi felejthetetlenségért, egy foszlányihletért. Aztán ellep mindent az árnyék, sötétkék árnyék, ami andalító suttogást gyárt a halálhörgésből.
Nyikkan a villanykapcsoló, s fények világítják az ágy körüli falakat. Mértani kilátástalan álomtalanság.
Üres napok
2009.12.10. 15:37 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet napok üres kilátástalan szigetek szürkeség
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr401588373
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
