Szigetek

Bűnös a mosoly, mikor sírni kéne. Mégsem szégyellem ezt az egészet. Hideg lábfejem után megyek, pohár vízért csoszogok, ablakot nyitok, csillagot számolok. Hűvös a hajnal, egy újabb este maradt a múltban. Az üres pohár, néhány kacskaringós, sűrű ujjbegylenyomattal (távolról…

Ágyő és fordulj el! Múltkor még megvolt az a szédülés, az a tengeri hullámzás. Támolygó önkívület, dobogással és zavartan zsebben kutató kezekkel. Mosoly, piruló arc, minden klisé mellett pipa.Most meg hallom, ahogy ropognak a lábam alatt a falevelek. Gesztenyelevelek…

Ott pedig látod a lemenő napot, lángol, ijesztően lángol, mégis legszívesebben megérintenéd, ott messze. Rohannál, mígnem véreset köpnél, míg a tüdőd fel nem mondaná a szolgálatot. Egészen addig. Mert ott messze lángol, lüktet és dúdolva hív, tudod hogy itt nincsen b terv,…

Szövögesd, néhány könnyel, meg egy kis homokkal. Karcoló szemcsékkel, csillogó ékszerfénnyel. Távolabb jutsz, egyre több dolog válik élessé. Minden mondat és minden gesztus bölcsebbé tesz. Meggyőződés minden négyszemközti párbeszéd. Még csak ki sem kell mozdulni, csak…

Talán a te hibád. Mondom ezt persze haragtalan, kesernyés mosollyal, hátradőlve, meggyőződve. Ötlet az van, mégis letaglóz ez a felém áradó tökéletesség. Soraid lánca és eklektikus mesterfoka. Fejhez csapás minden pofonegyszerű frappáns szószerkezet és mondat olvastán.…

Cseh Tamás emlékére  Minden összetört, s könnyekben végződik. Ingerek, színtelenség, fojtó zajok és az a maró gyomorbántalom. Most komolyan? Tényleg annyi, pendítetlenné válik a gitár, a húrok békében zöldesre oxidálódnak. A faanyag a gondos lakkozás ellenére is…

Utolsót ficánkolsz. Szákban a hal. Szákban a hal. Pikkelyes szőröd lassan távozik, sírás dögivel, mindenhonnan, de neked elég a tükörből érkező kacsintás. Szomorú részvétkacsintás, virtuóz hegedűszóval. Vér és verejték, könnyek a tüszők között, apró púpok,…

Esőben, hóban, ahogy mondják mindig. Lopva és sírva teszed. A korong körbe-körbe. Fekete és barázdált, fénye mélyebb és szomorúbb, mint bármi más emberalkotta hétköznap. Nagy segítő, kerítő és világmegváltó. Csak az az egy nem fér a fejbe, a változás és…

Még negyven fokban is, fagypont alatt is. Meztelen és dallamtalan. Színtelen és íztelen. Formája a bokehba olvad, szava suttogás. Szikrázás, hullámzás, cimbalom-tánc. Cimbalom. Halkan mondd, nagyon halkan! Ne rezegjenek a hangszálak! A b szinte p legyen, és türelemmel artikulálj!…

Forralt tehéntej-illat. Tejesleves csipetkével. Kanálban sárga tejszín. Biciklizés közben kenyérhéj majszolás, mitöbb csócsálás, izzadt pedálozás. Dühből szederevés, csukott szemmel szénakazalba hajtás, olvadt csokoládé bontás, melegedett víz ivás. Dézsába öntött forró…

Kék medence, s a habzó vízből lábak emelkednek. Csodálatos kecses lábak, formás, szénnel rajzolni való ívek, és gyöngyöző vádli. Spiccelő lábfej, rúg és visszabújik. Kört rajzol, siklik, csapkod, hasít, integet. Szinkronúszni egyedül, micsoda ötlet, micsoda elborult…

Ma kettő aludt ki. Szürkület után tilos az utca. Lopva lépve a naplementében uzsgyi haza. Pokróc alá, csapzott hajjal egy szál semmiben izzadva. Nehezebb a levegővétel, apró résen látszanak a bátorodó éjjeli égbolt pöttyei. Régen fehér plüssoroszlán védte az álmot, szőre…

"Nulla dies sine linea." Legyek elégedett? Csak nyomjam a tubusból? Rá a vászonra? Kenjem szét? Keverjem össze? Villanjon ki néhány nyers szín? Aztán mosolyogjak? Mossam el? Töröljem meg?Mindenféle képtelen dolog jár fel s alá, húrokra kúsznak, könyvekbe bújnak,…

Én már mindenholláttam a halált.A fűtött szobábana forró kályhamögött megbújva,a sötétben,púpos hátávalés világító sárgaszemeivel.Farka vészjóslóntekeredett akormos fal előtt.Halkan fújt egyet,csak hogy tudassalétezését, fitogtassahatalmát. Valamikor régrőlis…

Arra a kicsit aszott, évtizedek alatt megbarnult bőrére emlékszem, az apró hegekre és foltokra. Emlékszem arra, ahogy hajába belekap a szél mindkét oldalon, s elegánsan, mégis ráérősen elsimítja. Középre is jut néhány, a fényes, vöröses búbra, ahol már nyoma sincs rügyező…

Megint vihar. Megint az ablak réseiben fütyülés. Megint ajtócsapódás, megint huzat. Kinnrekedt habos függönyök dörömbölnek. Rettegnek a hanyagságtól, rettegnek a közeledő záportól és a rongyosra szaggató széllökésektől.A macska még vár, látja a vibráló égboltot, újra…

Most el kell bújni, érzem. Elbújni és aludni. Az álomba bújni. Egy körből kimaradni. Nem játszani, nem élni. Tetszhalottnak lenni. Tagadni a szavakat. Barátság, szerelem, köszönés.Manapság nehéz elbújni. Olyan kevés a hely és az alkalom. Mégis muszáj, mégis itt kell hagyni…

Szóval akkor ma sem léteztem. S még vége sincs, tehát a múlt idő indokolatlan és elhamarkodott. Tudom azért, hogy néhány ember még érzékel, hogy még valahol a passzív szókincs és az elfelejtett gyermekkori iskolatársak nevei közt ott fészkelődöm. Gondolsz rám, tehát…

És megint itt van az éjszaka, mikor az alvást kéne gyakorolni. Álmokba facsarni a napfényben elfelejtett, vagy letagadott nyálcsorgatós, soha be nem teljesült pillanatokat.Sötétben még a szennyes is értelmet nyer, meg a nyitott szekrényajtó. Mást mond a pókháló a sarokban,…

Sosem értettem miként működik az utcai közvilágítás. Persze, mint mindenre erre is volt sokáig egy elméletem. Nem is elmélet, inkább egy borongós világmagyarázat, eredetmítosz. Sokáig hittem benne, és nevetséges vagy sem, a makacs tények engem igazoltak. Nem csak én tudtam ezt,…

Alapjában véve nem szeretem a futást. Túlságosan harsány és erőszakos. Zajos és felkavaró. Mégis rá kellett jönnöm, hogy van amit csak így lehet elérni, nem pedig sétával. Ilyen az igazi, megsemmisítő és újjászülő fáradtság. Nincs is kedved az egészhez, halogatod,…

Néha ezt érzem, nincs mit tenni. Sajognak helyükön lévő füleim, és összeesküvés az egész világ. Nincsenek barátok, akik lebeszélnének róla, akik vállaimat megragadva megráznak, s egy pohár italt nyomnak a kezembe. Eltűntek ők is, átkozódom, és minden könnyért őket…

Ó drága Marcel, hogy merészelném! Még sosem történt velem hasonló, csak olvastam ilyesmiről. Vagyis pontosan erről. Egy bevillanó, elárasztó emlék, íz, rágási folyamat, állag, szín, forma. Konkrét élethelyzet még nincs, hiszen homályosan a háttérbe olvad, mintha nyitott…

Sosem tudod meghúzni az utolsó vonalat. Egyáltalán melyik az utolsó vonal? Nem látod, vagy érzed. Egyszerűen csak eltalálod néha, a bölcsebb és okosabb egyedek nagyobb magabiztossággal. Aztán ott és akkor látod, hogy ezt a vonalat kerested. Tökéletesen illeszkedik, nyugalmat és…

Mint egy stúdióban felvett akusztikus melódia, annyira tisztán és sterilen látod, érzékeled. Kicsit visszhangosan, csak épp amennyire átélhetőbbé teszi a fülbejutó harmóniákat. Tudod a válaszokat a fel nem tett kérdésekre. S jól tudod, hogy sosem lesznek feltéve, sosem lesznek…