Szigetek

Egy hegytetőn ébredtem, nem emlékezve az útra. A döcögő időre, a kanyarokra, vagy emelkedőkre. Mindenütt fehér, túlexponált valóság bizsergetett. Közöttem siklott, az orrlyukaimba mászott, elsuhant a szemgolyók felületén. Hátam mögül is előbújt, bizalommal fogadtam,…

Egy tiszta kő hullott alá. Csiszolt, szagtalan felülete karcolva koppant a padlón. Azt mondják a szívemből esett. Máig emlegetik a szétfröcskölő vért, és a hangos visszhangot, melyet hallani véltek. Én csak a nagy zaj utáni könnyű csendre figyeltem. A sötét csendre, mikor neszek…

 Magasra feszíts! Kötéllel és szegekkel. Majd súgom a mértéket és a ritmust. Lendíts nagyot, hogy a könnyem is kicsorduljon. Hogy délibáb ringasson. Ott a horizonton, a kékbeforduló hegyek között. Mindenre mosolyt dobni a fellegek közül. Simogat az élet vége, mennyire…

A szoba még az ő illatát leheli. Emlékeznek a falak. Reszketve, félve az ürességtől. Szagolom és analizálom a kémiai összetevőket, ösztönből, tudatlanul. Átfordulás, szemlehunyás. Semmi sem segít. Fejem az illattalan múltba fúrom. Messze utazom, mindent felhasználok. Dohos…

Egy ismert dal szólt a rádióban. Egyre halkabban, aztán már nem is figyeltem. Sötét volt.A húsa friss volt, minden harapás újabb lépcső a pokolba. Minden kör a hempergésben később majd fülembe súg, hogy megbánjam, hogy szégyelljem. Átfestették az éjszakát az első…

Egy pillanat műve volt. Először fel sem tűnt. Aztán rádöbbentem, igazi klasszikus módon. Tátott szájjal és nyomasztó fájdalommal, amit senkinek nem vallottam volna be. Talán ezért is tartott sokáig, míg elindultak mélyről a szavak. A háborgó gyomorsavból másztak ki, eltorzult…

Egymásba olvadtunk, passzoltunk, illeszkedtünk, a recék, a búbok, a kiugró, az érdes részek. A kanyarok, a púpok, a cikk-cakkok, az egyenes részek, a vonalak folytatásai. Az árnyalatok, a mondatrészek, az egyik csücsöktől a másikig, hidegtől melegig, a tökéletes langyosba jutva…

  Aztán gyártottunk még pár emléket. Néhány igazán meggyőzőt. Őszinte mondatokat utánozva. Lángolva és egymást ugratva. Gyönyörűen képeztük le a valóságot, átvéve a párkapcsolati filmek könnyedségét és műanyag szagát.Néhány tökéletes kézenfogott lépés…

Az ajtóból fordult vissza, mikor már hallotta háta mögött a kulcszörgést, a zárkattanást. Gyártsunk még néhány emléket, ne legyen még vége. Közönnyel mondta, öreg nyugalommal, mint aki már a mozdulatlanságra készül. A beteljesületlen jövőt sirattuk egymás szemei közé…

Ha nő lennék, tudom hogy te lennék én. Ahogy te én, ha férfi. Lennél.   Hát menj! A lépcsőn kell csak lemenned. Vár az ajtón túli világ. Szagold meg a kezed! Érzed még? Ott vagyok. Lassan tűnök majd el, lépésenként, minden újabb érintés megöl egy-egy…

Nulla óra tíz perc. Csak a függöny mozdult, semmi élő, vagy fülembe nyüszítő kreatúra. Az asztallap tárgyai szólnak dadogva, könyvek és füzetlapok hersegnek. Talán pont itt járt, összetört szívével, lassan mozogva a fájdalomtól. Csak néhány klasszikus trükkre képes.…

Minden úgy történt, minden az álom szerint. Az a hajnali emlékezésre kényszerítő rémálom volt a hibás. Öblögetve, nem lenyelve, fintorogva kiköpve, mint rosszízű orvosságot. Kering és mindenütt megtapad. Mindent beborít és átáztat. Végighullámzik a szervezeten, aztán a…

Az utolsó fejezet kezdődik. Az író nyugalma a tét. A tökéletesen fogalmazott boldogság. Igazságtétel, jutalmazás. A bosszú meg jön magától, nem kell fogalmazni, nem kell bekezdéseket szánni rá. Elég utalni, elég elképzelni. Semmi kívánság vagy átok, inkább egyfajta…

Egyre jobb lesz lassan. Tisztulnak az álmok, szinte már köztünk járnak. Az esővel kopognak az ablakon. Mindig hajnalban. A vér újra oxigéndúsabban zubog. Derengés, bizonytalan izgalom a tántorgó ballábas felkelést követően. Papucskeresés közben jön az első foszlány.Nem úgy van…

Követett végig az úton. Girbegurba, puhakavicsú mészkőút. Hersegtek a biciklikerekek alatt a kacskaringók. Utolérte lépteimet, lassan nőttem szemében a remegő távolból. Közelebb és közelebb hallotta átkaim, tarkómról olvasta a dühös kiábrándultságot. A foltok formává…

Erre nem számítottam. A szélvédőben vizsgáltam arcom, hosszan és részletekbe menően. Torkomban még öblögettem az éjszakát, zajokat, izzadt testdörzsöléseket, szagokat, alkoholfokokat. A testek még orromba párolognak, köszönnek, remegnek, olykor oldalba böknek. A tejúton túlra…

Lágyan dallammal érkezett tipegve, hullámozva. Fülembe dúdolva a tavaszt, barokkos angyalokat fröcskölve gallérom köré. Arca rügyezett és roskadozott a mosolytól, erdei nimfákat megszégyenítve lejtett táncot az újjászületés nevében.A kezdet kezdete volt, húsos gyepszőnyeggel,…

Mert a némaságra nincs bocsánat. Mindenre van, de erre az egyre nincs. A szívtelen hallgatásra, miközben mindent pusztulásra ítél. Remegő ajakredők, vízesés szemek. Hullámzó áhítat, botorkáló sötétség. Nem találom a párnát, mely az igazit rejti, az álmot mesélő tollas…

Egy-kettőre belejöttem. A távolba meredés, a pohár és a kiskanál bizarr kapcsolata, a beágyazás. Erős széllel jött a megnyugvás, cselló hallatszott a távolból, néhány félrehúzott vonóvonyítással. Virtuóz kézmozdulatok söpörték a gondokat a tegnap alá. Összeráncolt…

Egy pohárkával maradt még az álom előtt. Kortyolok, és szavakat ízlelek. Arcot idézek, akár a szellemet. Asztal mellett ülve koncentrálok, mozog és remeg minden.Kérdések gomolyognak, belekarcolom őket a fába, mélyen, éles pengével. Évek múltán is emlékezzen rá a szuvas, puha…

Mintha minden keresztben kacsintana. Fejre állva, cigánykerékből lendülve, villanó jégszem a tincsek mögül. Suhintásnyi idő az érintésre, elkeseredett ujjbegyek. Gyulladás és bőrkeményedés. Ennyi nem volt elég.Palettára könnyezem, félhalott ecsetek vígasztalnak, miközben…

Csábíts el éjszaka, kösd orromra titkaid!Kicsordult az álom, a valóságba csepegtetve át testét. Az elején még nem is éreztem a súlyát, azt a rekkenő hőséget. Miután a pupilla alkalmazkodott a napfényhez, jött a szédülő ballábbal felkelés. Ájulásig kergetett emlékezés,…

Aztán a fájdalom egy idő után, egy határt átlépve már gyönyörűvé válik. A szemgolyóban ott remeg az első könny. Nem jön ki, nem omlik alá, finoman, kecses mozdulatokkal egyensúlyoz. Mosoly ez már. Meggyőződés a visszafordíthatatlanságról. A teher levéve a vállról, nem…

Egyszer minden megtörténik majd. Szépen lassan, olykor egymás után, máskor meg egyszerre. Szemeket meresztünk, s tenyeret összecsapva sikítunk. A házból ki sem lépve tudjuk majd mi vár. Törmelékes lelkünk vágya az óceán. A színe és sós íze, a végtelen fenségesség. Az…

Egy kis talpalatnyi föld. Egy pohárnyi levegő kell. Kacsintásnyi fény, csak a pupilla összeszűküléséig. Minden más elhanyagolható, és súlytalan.Az esőt várom. A köd mögött jön közvetlen. Egyetlen alakot látok, halovány sziluettként fenyegetni. A félelem most mégis elkerül,…