Szigetek

Sajogni próbálok, átérezni, hideg kezekkel, égő szemekkel. Tükörben vizsgálom a változást, talán a borosta mögött, vagy a tarkóm alatti nyakrészen. Minden annyira sérülékeny most és romlandó. Didergek a hidegben. Várom a szerencsém, várom a bölcsességem.Várom az…

Egy háborúban vertek halálra. Kivérezve szerelmet, családot. Elfelejtve őszinte szavakat, amik egy vallomáshoz kellenek. Csak tűrtem, vártam, hogy végigfolyjon, hogy alvadjon, hogy sötétedjen. Lassan elfeketedjen, szusszanás és hörgés zavarja.Lüktető fejemben gondolatok ragadtak,…

Magam vágom a léket, felesleges is tudniuk róla. Recseg a korhadt fa, fellágyul a szurok. Könnyezik a padló. Majd végül úgyis felbukkanok, hatalmas túlélésért kapkodó zihálás közepette zabálom újra tele tüdőm. Homokot eszem és sós vizet iszom.Aztán rongyaimat ledobva…

Nincs mit tenni. Szeretni akarok, de fülig. Beléd esni bizony, olvass már a sorok között! Érintéssel akarok hódítani, öleléssel, régimódi kézfogással.Már belefáradtam a rációba, az ésszerű párválasztásba. Közeledni akarok, húst a húshoz érinteni. Szagolni, leteperni,…

Egy átkozottul kitalált mese. Főhősökkel, a történet végébe rejtett szerelemmel. Erdei ösvényekkel, eltévedéssel, kosárba rejtett mosolygással. Farkassal, vadásszal, gyanús nagymamával.A csoda közeleg. Lassan, ahogy a vonat zakatol, robog, sínről sínre vált, olykor fékez,…

Ma nem akarom elárulni magam. Ma néma maradok. Néma, amennyire csak lehet. Kevés szóval, kevés sorba rendezve. Tétova, bizonytalan, választalan zűrzavarral flörtölve.Néha kellenek a bennszakadt szavak, a csonkon lógó, vérző befejezetlenség. A túlélésre várás. A bizonyíték a…

Fel sem kavarta a gyomrom. Talán ez az egész eufória, meg a menetszél zaja. Minden olyan egyszerűnek tűnt. Mint egy fáról lehullani, mint tejet inni.Gyorsulva, lassulva, éles szöget zárva, kanyarodva, felhőket kikerülve, nehogy csípje a szemet. Színesebb volt minden, gömbölyű,…

Ma este érezni akarok. Át akarom adni magam neki. Ennek az egész macerás, gyomormozgató kényelmetlenségnek.Talán még szerelmes is akarok lenni. Így kimondva, nem cicomázva, feldíszítve, titkolva, vagy elfojtva még magam előtt is. Nem. Ma este szerelembe kéne esni. Az igazival kéne…

A démonok velem egy időben tértek nyugovóra. Hosszú napok után, késő éjszakába nyúlva. Fáradtan kuporodtak fülem sarkához, fejüket cimpapárnára hajtva. Nyugtalanító zajt adtak, bugyborékoltak, sípoltak rémálmokat rejtve tarkóm belsejére.Vérágas reggel, lekésett…

Szembeköpöm a holnapot. Szeretkezzünk most. A tükrön keresztül, úgy súgd a fülembe. Valld be, sirass el! Követelj vissza, mondd hogy az időnek semmi értelme, hogy csak az számít. Az utolsó szó, az a megnyugtató, az álom előtti derengő. Amikor sejted a vallomást, az elpiruló…

Álomszerű volt az egész. Fájdalmas és izgalmas. Könnyek ébresztenek a kalandból, s tükörkép rázza a fejét. Cecceg és legyint, az ablak felé mutat. Esik a hó.Belefájdul a fejem a látványba, a világ látványába. A karórák hatalma, és a sebességváltók pánikszerű…

Regényt lehetne írni a fülbesúgás romantikájáról. A titok születéséről, amikor még a falak sem hallanak. Csak a nyak érzi, hogy közeledik, hogy ajakkal együtt érkezik a szó. Egyre közelebb és közelebb kúszik, az apró nyaki szőrszálak dorombolva púposítják hátukat. Talán…

Nagy szavak akartak kijönni a torkomon. Könnyfakasztó, fájdalmas szavak. Szavak, amikkel a költők himnuszokat díszítenek. Fenséges szavak, melyek egy hegy tetején születnek, egy erdő mélyén, olykor egy idegen városban macskakövön kuporogva.Nem engedtem nekik, fejemet kicsit…

Éjszakáim része, a szebbik fajta álmoké. Zavaróan rám fekszik és átölel. Marad a virrasztás, az a szemet leragasztó örökös ébrenlét eszméletvesztés előtt. Letagadom, csitítom, mélyen a párnába szagolok. Semmi sem segít. Nyughatatlanul élem át a boldogságot. A végtelen…

Ma rólad írok. Nem tudom, hogy szeresselek-e. Vagy egyáltalán foglakozzam-e a létezéseddel, mint olyan. Félő, hogy megbabonázol, hogy befolyásolsz. Hogy szavaim máshogy fűzöm, mikor rád gondolok.Talán jobb lenne tudomást sem venni. Elfelejteni azt is, amit eddig gondoltam, vagy…

A felgyorsított képsorok sarkaiba kapaszkodom. A szemcsés, fekete-fehér kockák lyukas, keretes széleit markolom. A zajos, mosott háttérben csíkot húznak a fények. Fehéret a neoncsövek, szürkét az irányjelző, és a közlekedési lámpa. A járda pocsolyái szaggatottan követik…

Lassított felvételben nyomni a fekvőtámaszt. Zoknit húzni, gondosan igazítani szárát, és sarkát. Utolsó edzés a kinti világra. Fagyos szél büszke a teremtett csendre, a rezzenéstelen lomha kristályosodásra.Jobb lesz ma nem beszélni, a küszöb átlépésével kapcsolni a…

Látom a lámpafénynél. Kackiás hullása nyújt békés álmokat, ahogy rétegesen építkezik, s emel éjszaka is fehéren szunnyadó halmokat. Levegőt zárva kristályai közé, markába fogja, szorongatja, babusgatja. Könyörögve a sarki szeleknek, a sűrű leheletet szülő faarcú…

Mint egy király thesszáliából...  Megküzdve minden egyes visszacsorgó mondatért, a sorok csipkézett szélein csodálva a feladat hatalmas méreteit. Eléborulva, tisztes rettegésben, szemet olykor lehunyva, érintve csücskét, hogy bizonyítsam ébrenlétem.Fészkelődve,…

Napok maradnak megfogalmazatlanul, eltűnve valami elfelejtett múltnak csúfolt masszában, fortyogva magába fojtva újabb és újabb perceket. Rettegni sincs idő, későn jött felismerés fordul hátra, kővé dermedve a látványon. Bugyborékoló, szürke órák, alvás és séta között.…

Azt a pillanatot sosem feledem, olyan örökké belém kódolt, csupa számomra felfoghatatlan, kincset őrző pillanat. Annyira erős, annyira kitörölhetetlen. Valahogy ijesztő volt látni. Szemébe néztem, és ott volt az a mindent átitató mánia, az a feláldozás, az az egész világot…

"Hjajj, a selymes homok..."Homokba rajzolt. Hirtelen, előrefutva, lábnyomok közé. A poros törmelékbe. Mindenütt téglák és kövek, meg rengeteg kavics és por. A mindennap változó világ. Építkezés borítja a környéket. Önzetlen alkotás egy apró ujjal. Puha és illatos,…

Be sem merem vallani. Magamnak. Az egész hiányérzetet, a halkuló nevetést, az elköszönés kozmetikázhatatlanul szívtelen szavait.A korgó gyomor lélek-megfelelője. Az utolsó szó jogán marasztalom. Arcokkal, mozdulatokkal, csenddel és erőltetett sírással. Utóbbi csak a hatás…

Mintha fátyol fedné, mintha suttogna. Fejfájás és vérágas szemek dideregnek a tükör mögött. Végül előmerészkednek, lassan kikukucskálva, aztán szökkenve, gyermeteg mozdulattal. Egy alvásnyira a világvégétől meglepő nyugalom zizeg a wolfrámszál kanyaraiba bújva. Talán még…

Egy almamagból teremtem újra. A barnuló csutkából piszkálom ki, miközben fogaim közé szorult héjdarabokat simogatok nyelvemmel. Az élet fája lesz, a visszafordított időé, a végtelené. A megfiatalodásról szólnak majd a naptárban szereplő napok.Csírát szül magából, lassan…